Balatonhenye község

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Veszprém megye
Kistérség: Tapolcai kistérség
Lakosság: 152 fő
Terület: 11.68 km²
Népsűrűség: 13,01 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 87

Fekvése

A Balatontól mindössze nyolc kilométerre, a Henyei-hegy keleti lábánál fekvő kis település. Délről Köveskál, nyugatról Monostorapáti, északról Kapolcs és keletről Monoszló határolja. Csak közúton érhető el a település, a Balaton felől a 71-es úton Kővágóörs és Köveskálon át, Tapolca felől Monostorapátin keresztül.

Története

Első említése 1181-ből származik, ekkor Henney a település neve. Az itt feltárt régészeti leletekből kitűnik; már a rómaiak idejében lakott hely volt. Az oklevelek tanúsága szerint 1262-ben a veszprémi vár nemes jobbágyai lakták. A falu északi végétől mintegy 250 méterre kőfalak nyomait láthatjuk. Az Árpád-korban épült, Szent Margit tiszteletére avatott pálos kolostort 1365-ből említik az írások. A törökök két ízben is feldúlták, ennek ellenére a település és lakossága túlélte a támadásokat.

[1] forrás: balaton.hu

Egyes részei a bakonybéli apátság birtokában voltak. A bakonybéli apátság 1489-ben és 1542-ben is rendelkezett henyei birtokkal. Az 1548-i rovásadó összeírás szerint a törökök felégették a falut, majd 1572-ben újabb törökdúlás pusztította el. Ezt követõen is állandó pusztításnak volt kitéve. Még 1610-ben és 1611-ben is puszta községként írták össze a dicatorok: 1828-ban 623, 1851-ben 742, 1939-ben 617, 1968-ban 460, 2002-ben 162 lakosa volt. Lakóházainak száma 1939-ben 143, 1968-ban 132. Elõnevét megkülönböztetésül kapta. Zala megyében - amelyhez 1949-ig tartozott - Ördöghenye és Petõhenye községek is léteztek. Kisnemesi jellegû község volt 1848 elõtt. Mindössze 8 jobbágycsalád élt itt. Hegyes-völgyes határában nagybirtok nem alakulhatott ki. Az 1870-80-as években Kerkápoly Károly pénzügyminiszternek volt Henyén 30 holdas gyümölcsfaiskolája és kertészete. Teleki János kertész több jófajta gyümölcsöt termesztett, melynek nevet adott.

[2] forrás: balatonfelvidek.celodin.hu

Nevezetességei

A településen több szép, XVIII-XIX. században épült népi építészeti emléket találhatunk: a volt Kenessey-ház boltíves, mellvédes, törpeoszlopos tornáca 1844-ben épült, de hasonlóan szép a volt Körösényi- és az Ágoston-féle ház is. Főként természetjárók körében kedvelt a településen található öt önálló vizű kráter-tó, amelyek közül a legnagyobb öt hold kiterjedésű. A tavakban főként kárász található. A tavakat a vadászok is szívesen látogatják, mert kitűnő vadkacsázó helynek tartják. A hegy oromzatán látható egy meredek sziklasor, amelyet a nép a "törökök halálának" nevez, mert a legendák szerint egy török csapatot a magyarok ide szorítottak és azok kénytelenek voltak leugrani és így lelték halálukat. A sziklasor alatt valóban találtak az ásatások során török fegyvereket, ékszereket.

Következő községek

További községek